Viszonylag fiatal, Németországban kialakult fajta: az 1970-es években bizonyos Gerd Roth tenyésztette ki azzal a céllal, hogy egy időjárási körülményeknek ellenálló, gyorsan növekvő, nagy testű fajtát hozzon létre, mely figyelemre méltó tojóteljesítménnyel és jó takarmány értékesítő képességgel bír.
A fajta értéke és figyelemre méltó tulajdonságai a kialakítása során alkalmazott különböző fajták, köztük az amrock, a mechelens, a New Hampshire-i és a Rhode islandi vörös fajták megfontolt keresztezésében rejlik. Ez a kombináció végül egy robusztus és rugalmas tyúkfélét hozott létre, amelyet számos pozitív tulajdonság jellemez.
A fajta jellemzői
A bielefeldi kettőshasznú fajta, amelyet kiváló tojóteljesítménye és gyors növekedése egyaránt jellemez.
A fajta nemcsak produktivitásáról ismert, hanem nyugodt, kiegyensúlyozott és barátságos természetéről is. Ennek köszönhetően az állatok különösen könnyen tarthatóak, jellemzően a felnőtt kakasok is békések, így ideális választás kezdő tyúktartók számára is.
Robusztusak és alkalmazkodóak, így ideális választás a különféle tartási körülményekhez, jó élelemkeresők, szívesen kapirgálnak, de kifutóban is nehézség nélkül tarthatóak. Könnyen gondozhatók, és jó egészség jellemzi őket.
A kakasok megfelelő takarmányozás mellett négy hónaposan vágásérettek.
A jércék kicsit később, hét hónapos koruk körül kezdenek tojni, és évi 210-230 tojás várható tőlük. Hideggel szemben ellenálló, még télen is rendszeresen tojnak. A tojás jellegzetes, nyúlánk formájú, világosbarna, gyakran pettyezett, elvárt tömege 60 g vagy annál nagyobb.
Autoszex tulajdonság
A fajta német elnevezésében a „Kennenhuhn”, vagyis „azonosított csirke” a fajta egy figyelemreméltó tulajdonságából származik: autoszex, azaz a nemek megkülönböztethetők a kikelés napjától a különböző színű tollaik alapján. Ez az egyedülálló tulajdonság megkönnyíti az ivar meghatározását már napos korban.
A jérce csibék hasonlítanak más fajták fogoly színű csibéihez: világosbarna pehelytollazatuk van és a hátukon két sötétbarna csík húzódik, míg a kakas csibék alapszíne okkersárga, hátukon halványan csíkozottak és fejük tetején világos folt található.
A bielefelder testfelépítése, színei
Nagytestű fajta, háta hosszú és széles, mély állású, testformája hengerszerű, elnyúló. A mellrész mély és széles, jól lekerekített, kissé előre domborodó, a hasrész telt. A szárnyak kissé domborúak, zártan és szorosan simulnak a testhez. A faroktartás mind két nemnél tompaszögű, középmagasan hordott. Taraja egyszerű fűrész taraj, mely 5-6 fogból áll, füllebenyei pirosak, szeme narancssárga. Lábai és bőre sárga.
Tollazatának színezete jellemző és egyedi: az eredeti az ún. Kennsperber, vagyis karvaly és későbbiekben kitenyésztett Silver Kennsperber, vagyis ezüst karvaly. Ezek a színek vonzó és jellegzetes megjelenést kölcsönöznek az állatoknak, ami megkülönbözteti őket a többi tyúkfajtától.
Kakas
A nyak és a nyeregtollak, a hát felső része, a vállak és a szárnyfedők mélyvörös sárgák, világosszürke karvaly mintával. A mell és a hasa sárgától a világos vörösesig terjed, a farka szürke sávozott, barna szín nyomok megengedettek.
Tojó
Kissé világosabb rozsda/fogoly színű köpenytollazat, enyhe karvaly mintával, amelyek a szárnyakon világos foltokban jelenhetnek meg. A mell színe vörösessárga.
Kizáró hibák
Kakas
Szürke sávozott mell- és has; hiányzó sárga tónus a köpeny tollazatából; fehér szárnyak; egy vagy több tömör fehér sarlótoll, pirostól eltérő színű füllebeny.
Tojó
Erős szürke tónusok a köpeny tollazatában; fekete fej; fekete színű tollak a mell, has és hát területek; a vörösessárga mellszíntől eltérő szín, pirostól eltérő színű füllebeny.
Általános tulajdonságok
| Testtömeg | kakas: 3-4 kg, tojó: 2,5-3,25 kg |
| Tenyésztojás tömege | 60 g |
| Tojáshéj színe | világosbarna, gyakran pettyezett |
| Éves átlagos tojáshozam | 200-230 db |
Leírás: Szilágyi Csilla
Fotó: Flickr, Szilágyi Csilla
