Mint fajta, vitatható, a magyar kacsa inkább egy típus kifejezése e a Kárpát-medencében, főleg Erdélyben kialakult, viszonylag változatos formákat és színezetet mutató házikacsákra.
Heterogenitását fokozza, hogy intenzív fajták behozatalával próbálták „feljavítani”, így keresztezték a fehér állományokat pekingi, a tarkákat roueni kacsákkal. Így lényegében két változata létezik, a gazdasági szempontból kedveltebb fehér, illetve az igen változatos színű tarka, melyek közt megtaláhatóak időnként vadszínű, vagy inkább ahhoz hasonló példányok is. Mindkettőnél előfordul a búbos változat.
Azonban ősére, a tőkés récére színben ténylegesen hasonlító példány viszonylag kevés akad. Főleg a gácséroknál nagy a szórás e tekintetben. Mi igyekeztünk olyan egyedeket kiválogatni, amelyek színben szinte pontosan olyanok, mint a tópartokon igen gyakori „vadkacsák”, ami tekintve az állományok összevisszaságát, nem volt könnyű feladat. Viszont már az első fészekaljakon látszott, hogy jó az irány, csak vadszínű kiskacsáink keltek, melyekből a legszebb példányokat hagytuk meg továbbtenyésztésre. Igyekszünk a minél típusosabb vadszínt elérni, így a tenyésztésből a fehér örv nélküli és vastag örvű gácsérokat is kiszelektáljuk.
A vadszínű változat további érdekessége, hogy a tőkés récéhez hasonlóan az egy évesnél idősebb gácsérok nyárra levetik színpompás nászruhájukat, és a tojóhoz hasonló szolidabb tollazatot növesztenek a következő tenyészidőszakig.
A vadszínű magyar kacsák átlag 2-4 kg között mozognak, jó hús és tojáshozammal, és viszonylag jó kotlási hajlammal rendelkeznek. Egész szaporodási ciklus alatt megbízhatóan, folyamatosan tojnak, tojásaik testméretükhöz képest kicsik, fehér héjúak.
Életerős, ellenálló, betegségekre egyáltalán nem hajlamos, tartását bátran ajánljuk kezdő baromfisoknak is.
Általános tulajdonságok
| Testtömeg | gácsér: 2,5-3,2 kg, tojó: 2,3-3 kg |
| Tenyésztojás tömege | 50 g |
| Tojáshéj színe | fehér |
| Éves átlagos tojáshozam | akár 90 db |
Forrás: Nyíres Birtok Zebegény
