A 19. század elején, valószínűleg vesztfáliai totleger, hamburgi ezüst- és aranypöttyös, brakel, esetleg keletfríz sirály tyúkok keresztezésével alakították ki a lakenfeldi tyúkot, mely az ikonikus fehér palást mellett impozáns fekete nyak és faroktollazatú kinézetet öltött.
Egyes szerzők a holland Lakenveld település nevével kötik össze a fajtát, míg mások szerint a neve – a fekete-fehér tyúk kinézetére utalva – egy fekete mezőn kiterített fehér lepedőt jelképezi.
Alapvetően kisebb testű fajta, testformája hosszú, megnyúlt. Háta egyformán széles, vízszintes tartású. Farktollai szélesek és hosszúak, magasan tartottak. Melltájék telt és szépen lekerekített. Szárnyak hosszúak, erősek, testhez szorosan simulnak. Nyaka közepesen hosszú, telt, dús tollazattal. Combok alig láthatóak, nagyon tollasak. Csüd közepesen hosszú, palakék, tollatlan. Tollazata testhez szorosan simuló, mégis finom a struktúrája.
Feje közepesen nagy és széles, kissé megnyúlt. Szem körül tollatlan, piros. Szeme barnásvörös, nagy. Csőre mérsékelten erős, kékesszürke. Taraja csak közepes méretű fűrészes állótaraj. Nem túl mélyen fogazott, 4-6 fogazattal. Füllebenyek kicsik, tojásdad alakú, fehér színű; idős példányoknál engedélyezett egy kis piros szín a füllebenyekben. Toroklebeny közepesen nagy, vékony.
A fajta – akár a normál, akár a ritka törpe változatról van szó – csak egy színváltozatban elfogadott. A legszebb, kiállítási példányok esetében a fekete és a fehér szín kontrasztosan, élesen elkülönül.
A fajta esztétikai értékén túl ki kell emelni a lakenfeldi kiemelkedő tojástermelő képességét is.
Általános tulajdonságok
| Testtömeg | kakas: 1,5-2 kg, tojó: 1,25-1,75 kg |
| Tenyésztojás tömege | 50 g |
| Tojáshéj színe | fehér |
| Éves átlagos tojáshozam | 180-200 db |
Forrás: Horst Schmidt – Dísztyúkok
Fotó: Nyíres Birtok Zebegény, Pixabay
