A betegséget okozó baktérium (Pasteurella multocida) iránt fogékony minden madárfaj, de a baromfifajok közül legfogékonyabbak a pulykák, kacsák és ludak.
Míg a tyúkalkatúak (házityúk, gyöngytyúk, fácán, fogoly, fürj) sorrendben csak az előbbiek után következnek. A vadmadarak fogékonyságában nagyok a különbségek: a vadkacsák és a kormoránok baromfikolera miatti elhullása akár tömeges is lehet, de megbetegedhetnek a struccok, díszmadarak (pl. papagájfélék), sőt számos ragadozó madár (héja, sas), sólyom- és bagolyféle is.
A P.multocidának területenként, sőt állományonként nagyon eltérő virulenciájú (támadókészségű) változatai vannak. A betegség heveny, vérzéses formáját a virulens változatok okozzák, míg a baktérium gyenge virulenciájú változatai csak enyhébb tünetekkel járnak, esetleg a tünetek meg sem jelennek. Nálunk a betegség a szabadon tartott vízi és hagyományosan tartott „háztáji” állományokban gyakori, az intenzív, nagy létszámú, zárt tyúk- és pulykaállományokban ritkán fordul elő.
A betegség heveny formáját okozó virulens baktériumtörzsek valamely állományba behurcolással jutnak be. A fertőzés történhet a betegségen átesett, de baktériumhordozó egyedek által közvetlen érintkezéssel vagy azok bélsarával, váladékaival, a váladékokkal szennyezett ivóvízzel vagy takarmánnyal, de ragályfogó tárgyakkal, eszközökkel, szállítójárművekkel is. A fertőzésben nemegyszer maga az ember játszik főszerepet, gyakori volt, hogy – főként a tolltépés idején – kezükkel, lábbelijükkel, ruházatukkal szinte
„programszerűen” fertőzték az éppen soros állományokat, követhető volt a terjedés útvonala. A kisebb tavak, vízfolyások vize is fertőzési forrás lehet, főként akkor, ha bennük kolerában elpusztult tetemek vannak. A vadmadarak, rágcsálók is veszélyforrások lehetnek.
Germinatív úton (tojásokkal, keltetéssel) nem terjed. A nyári, őszi hónapokban a leggyakoribb, de kialakulása és a betegség súlyossága függ a kórokozó virulenciájától (erősségétől, támadókészségétől), az állatok fogékonyságától, ellenálló képességétől is.
Milyen életkorban leggyakoribb a baromfikolera?
Vízimadarakban a tünetek 6–8 hetes kortól jelentkeznek, erős kórokozótörzsek esetében a lappangási idő 1–2 nap, más esetekben 3–5 nap.
Milyen tünetei vannak a baromfikolerának?
Heveny baromfikolera: Hirtelen jelentkező bágyadtság, elesettség, a takarmányfogyasztás és tojástermelés jelentős visszaesése, orrfolyás, tüsszögés, könnyezés, nehezített légzés, fejfüggelékek kékes elszíneződése, eleinte vízszerű, majd nyálkás, vércsíkokat is tartalmazó hasmenés. Sok egyednél gennyes kötőhártya-gyulladás, mozgási rendellenesség, izomgörcsök.
Morbiditás (megbetegedés): az állomány 50–100%-a, mortalitás (elhullás) gyors és szakszerű kezelés hiányában néhány napon belül akár 100%.
Boncolási kép: vérzések a szív- és vázizomzatban, a savós hártyák alatt, a légutak és a bél nyálkahártyájában, a mell- és hasüregben véres savó. Duzzadt máj, benne tűszúrásnyi, később nagyobb sárgásfehér elhalásos gócok.
A heveny baromfikoleránál szinte „berobbannak” a tünetek, hirtelen igen nagy számú a megbetegedés, és tömeges az elhullás.
Idült baromfikolera: tartós nátha, hasmenés, ízületgyulladás, áll-lebenyek megduzzadása, később megkeményedése (lebenybetegség).
Boncolási kép: A májban nagyobb, lencsényi elhalásos gócok, felületén fibrines lepedék. A hashártyán fibrines felrakódás, az ízületekben törmelékes anyag.
Mit tehet a gazda a baromfikolera jelentkezése esetén?
Nyilvánvaló, hogy aki késlekedik, komoly kockázatot vállal, a kezelést az első tüneteknél vagy az első ismeretlen okú elhullásoknál ivóvízbe kevert antibiotikumokkal (hatóanyagok: tetraciklinek, fluorokinolonok, eritromicin-származékok stb.) haladéktalanul meg kell kezdeni!
A kezelés akkor igazán eredményes, ha azt gyógyszer-érzékenységi ismeret birtokában végezzük. Célszerű a térségben lévő tollfosztó brigádok mozgásának követése: ha a mi állományunk előtti telephelyen a tevékenységük nyomán a betegség jelentkezett, és az ottani antibiotikum-itatás eredményes volt, az itatást mi is azzal kezdjük, így a saját vizsgálati eredményünkig esetleg némi időt nyerhetünk. (Különbség esetén természetesen azonnal változtatunk!) A gyógyszeritatást legalább 7 napig szükséges végezni.
Injekciós kezelést (kisebb állományoknál, állatorvos által javasolt, indokolt esetben) legfeljebb a rezisztenciavizsgálat után végezzünk, mert maga a művelet az állatok számára nagy törést jelent, ráadásul a készítmény esetlegesen rossz megválasztása miatt a munkánk is eredménytelen lesz, sőt, az oltótűvel tovább fertőzhetünk.
Mindezzel párhuzamosan – amennyire lehetséges – a hajlamosító hatások csökkentésére kell törekedni (az időjárási frontokat befolyásolni nem tudjuk, de a tartási körülményeket igen). A fertőzött vagy beteg állományokat a hatóság forgalmi korlátozás alá helyezi, ezt feloldani csak az állomány levágása és alapos takarítás, fertőtlenítés után lehet. A forgalmi korlátozás alatt lévő állományból állatokat semmiféle célból nem lehet kivinni (pl. tömés, tépés, más hasznosítás). A kórokozó a tojásokba nem jut be, ezért a betegségen átesett állományokból tenyésztojások gyűjthetők és fertőtlenítésük után keltethetők.
Mit tehet a gazda a baromfikolera megelőzése érdekében?
Szabadban, extenzív körülmények között tartott állományoknál különösen fontos a járványvédelmi szabályok betartása, annál is inkább, mert a kórokozó behurcolásának veszélyei is nagyobbak (vadmadarak, rágcsálók stb.).
A megelőzésre vakcinák rendelkezésre állnak.
Általánosságban javasolható, hogy rövid ideig tartott állatokat (pl. pecsenyekacsákat, -libákat) nem indokolt vakcinázni; lehetőleg egymással nem érintkező kisebb csoportokban tartva az általános járványvédelmi intézkedésekkel kell törekedni fertőzöttségük megelőzésére. A környezet fertőzöttsége ismeretében azonban a gazdaságok lúd-, kacsa- és pulykaállományaikban saját elhatározásuk alapján, az általános megelőző rendszabályokat kiegészíthetik vakcinázásokkal is.
A törzsállományok növendékeinek oltása: 6–8 hetes életkorban, majd 3–4 hét múlva
ismétlés. Az olajos vakcinák beadása fokozottabb figyelmet igényel, mert ha a vakcina izomba
kerül, súlyos helyi elváltozásokat, izomelhalást okoz.
Forrás: dr. Böő István – A gazdaságok gyakoribb állatbetegségei III. – Baromfifélék betegségei
Fotó: Hendrix Genetics, Getty Images, Shutterstock
