A Newcastle-betegség (baromfipestis) egy rendkívül ragályos vírusfertőzés, ami jelentős következményekkel jár mind a baromfiágazat, mind a vadmadár populáció számára.
A Newcastle-betegség vírusa a Paramyxoviridae családba tartozó, burkos vírus (APMV-1). A burokból nyúlnak ki a haemagglutinin-neuraminidáz (HN) és fúziós (F) glikoproteinek, amelyek ellen termelt monoklonális ellenanyaggal tipizálhatók a törzsek.
A vírusok az F-protein alapján I. és II-es csoportba sorolhatók:
I.: 1 genotípusa különíthető el, világszerte főleg vadon élő vízimadarakból izolálhatók. Tüneteket nem okoznak, de az állományokat szeropozitívvá tehetik. Több vakcinatörzs tartozik ide.
II.: 15 genotípusa van, többségük virulens. Házi-és vadmadárfajokat egyaránt betegítenek. Virulencia szempontjából (a F-protein hasítási helye előtt található bázikus aminosavak számát, pozícióját és milyenségét alapul véve) 3 változatot különítünk el:
- velogén: heveny, tömeges megbetegedések és elhullások jellemzik. Formái: velogénviscerotrop (bélcsatorna és légutak vérzéses gyulladása) és velogén-neurotrop (pneumoencephalitis) forma.
- mezogén: jellemzően enyhébb tünetek, kevesebb elhullás.
- lentogén: apatogén törzsek, legfeljebb enyhe légúti tüneteket okozhatnak. Többet közülük vakcinatörzsként használunk (B1, La Sota).
A világszerte előforduló vírus alacsony ellenálló-képességű, 75°C-on 1 perc alatt, 60°C-on 30 percen alatt, klórtartalmú fertőtlenítőszerek néhány perc alatt elpusztítják. Testszövetekben, váladékokban 1-2 hétig, fagyasztott húsban fél évig túlél.
Nagy ragályozó képességű, 100%-ot elérheti a morbiditás és a mortalitás is. Minden madárfaj fogékony rá, baromfifajok közül leggyakrabban a házityúk betegszik meg, de minden más faj is (pl. kacsa, liba) fogékony. Kiemelten megemlítendők közülük a galambok, kormoránok, papagájok, struccok.
Terjedése elsősorban fertőzött élő állatokkal, nyers baromfihússal, vágási melléktermékekkel, ragályfogó tárgyakkal terjed. Nagy szerepük van a terjesztésben a korábban vakcinázott, de 5 mérsékelt immunitással rendelkező, tünetmentes állatoknak. Bélsárral szájon át, aerogén úton cseppfertőzéssel, és kötőhártyán át is fertőzhet.
Lappangási idő: Általában 3-6 nap. Legrövidebb lappangási idő 2 nap, leghosszabb: 21 nap. A vírusürítés már a lappangási idő alatt lehetséges, tetőfokát az 5-10. napon éri el.
Tünetek
Velogén
velogén-viscerotrop: bágyadtság, étvágytalanság, a bélcsatorna és a légutak vérzéses gyulladása miatt vércsíkos, zöldes hasmenés, kötőhártya-gyulladás, orrfolyás, fej-nyak ödéma – majd néhány nap múlva megjelennek az idegrendszeri tünetek
velogén-neurotrop: tüdőgyulladás, puha héjú, szabálytalan tojások. Morbiditás és mortalitás 50-90%, tojáscsökkenés 20-60 %. Vízimadarak többnyire tünetmentesek, de a fiatalok légúti és idegrendszeri tüneteket, hasmenést mutathatnak, és elhullhatnak.
Mezogén
Főként légúti tünetek jellemzik, de részben az idegrendszeri tünetek is megjelennek. Mortalitás maximum 50%.
Lentogén
Enyhe légúti tünetek, enyhe súly-és tojáscsökkenés.
Védekezés, megelőzés
Nincs gyógykezelés. Szigorú igazgatási intézkedések – megfigyelési és helyi zárlat, leölés, védő-és megfigyelési körzet – foganatosítása.
A megelőző vakcinázás tyúk, pulyka, gyöngytyúk, valamint tenyésztett fácán, fürj, fogoly esetében kötelező az alábbiak szerint:
a) a keltetőben, naposkorban végzett immunizálás;
b) a növendék állatok ismételt immunizálása 14–28 napos korban;
c) ezen felül a nagylétszámú tenyész- és tojóállományokat inaktivált vírust tartalmazó vakcinával is immunizálni kell lehetőleg 16–18 hetes korban, de legkésőbb a tojástermelés megkezdése előtt 3 héttel.
Kötelező továbbá a versenygalambok vakcinázása is, ha azokat tréning, verseny, kiállítás, vásár vagy egyéb rendezvény céljából a galambdúcból kiszállítják. Az állattartó telepekre vonatkozó általános járványvédelmi követelmények következetes, technológiába épített betartása.
Forrás: Nébih
Fotó: Newcastle disease; symptom, transmission, prevention and control in poultry Facebook-oldal
