A nyugodt, szelíd, ugyanakkor igen mutatós fajta Hollandiából származik. Mára a törpe változata a jobban elterjedt.
Welsum a hollandiai Ijssel-tónál fekszik, innen indult a fajta kitenyésztése az 1910-es évek elején. Vörös-barna parlagi tyúkok adták a fajta alapját, melyek barna vagy egészen sötétbarna héjú, nagy tömegű tojásokat tojtak.
Az „ős” welsummerek még nem mutattak egységes fajtajegyeket, változatos formáikkal és színeikkel, ám – mivel az 1920-as évek derekán Németországba is eljutottak ezek a tyúkok – a német tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően mára állandó, standard testforma rögzült és a barna tojásszínt is sikerült megtartani.
Fontos megjegyezni, hogy a sötét tojásszínt csak a rozsdafogoly színűek tartják, míg narancsfogoly színnél változó a tojáshéj színe, sokszor pettyezett vagy akár világos is lehet.
A welsumi tyúkok törzse mély, kiterjedt, hengeres formájú. A lapos hátvonal és a kakasok farkában nem túl hosszú sarlótollak a kívánatosak. A farok nem meredeken, hanem kifejezetten tompaszögben hordott. A szárnyak jól zártak, szorosan a testre simulnak. Az egyszerű fűrésztaraj követi a tarkó vonalát, de nem fekszik rá. Az áll-lebenyek rövidek, a füllebenyek kicsik, szeme intenzív narancssárga-piros.
Az Egyesült Államokban és Hollandiában kizárólag a rozsdafogoly és a narancs-fogolyszín az elfogadott, ám más területeken az aranyfogoly, ezüstfogoly és az izabella szín is megtalálható. A lábak, a csőr és a bőr színe sárgán pigmentált.
A szabad tartást jól bírja, kedveli, jó takarmányhasznosító ugyanakkor kedvelt kiállítási fajta.
Általános tulajdonságok
| Testtömeg | kakas: 3-3,5 kg, tojó: 2-2,5 kg |
| Tenyésztojás tömege | minimum 65 g |
| Tojáshéj színe | barna, sötétbarna |
| Éves átlagos tojáshozam | 150-200 db |
Forrás: Horst Schmidt – Dísztyúkok
Fotó: Flicker, Nyíres Birtok Zebegény
