A népszerű, kiemelkedő tojástermelő képességű tyúkfajta sokak kedvence nemcsak Magyarországon, világszerte.
Az Egyesült Államokban kitenyésztett fajta őshazája Olaszország, Livorno (a város angol neve Leghorn), így nevét is innen kapta. Az 1830-as években kezdődött a szelekciós tenyésztés, azzal a nem titkolt céllal, hogy két lábon járó „tojásgyárakat” hozzanak létre. Korabeli források szerint már 1853-ban szokatlanul magas teljesítményeket ért el az akkori körülményekhez képest. 1870 körül került az Egyesült Királyságba a fajta.
A ma ismert leghorn fajta kialakításban szerepet játszott a wyandotten, a spanyol tyúk és a minorka is, így a tojástermelő képesség mellett nagyobb átlagos testtömeggel is rendelkezik, az eredeti leghornokhoz képest.
Az élén vérmérsékletű, harmonikus és könnyed testfelépítésű leghornok hátvonala folytonos, a nyak mögött kicsit vízszintesen fut, majd a nyereg tájékán szöglet nélkül megy át a magasan hordott farokba. Egyszerű fűrészes taraja 5 tarajcsipkéből áll, a taraj zászlajának – fontos fajtajellegként – hátul szabadon kell állnia, nem követheti a tarkó vonalát. Ezzel szemben a tojó taraja az első felálló tarajcsipke után oldalra hajlik, a fajtastandard szerint anélkül, hogy a szemet eltakarja. További fajtajellemző a nagy fehér füllebeny és az élénk, nagy piros vagy narancssárga szemek.
Színe, míg korábban csak a fehér volt a megengedett, mára a fekete, columbian, sárga, fogoly, ezüstfogoly, kendermagos is elfogadott.
A leghorn kétségtelenül az egyik, ha nem a legjobb tojófajtaként számon tartott tyúk. Első évben 250, de második évben is még 200 feletti tojást tojnak, megfelelő takarmányozás mellett. Ezt a nagyon jó tojási készséget a rendkívül korai érés és a kotlási hajlam hiánya is elősegítik.
Általános tulajdonságok
| Testtömeg | kakas: 2-2,7 kg, tojó: 1,7-2,2 kg |
| Tenyésztojás tömege | 55 g |
| Tojáshéj színe | fehér |
| Éves átlagos tojáshozam | 200-250 db |
Forrás: Horst Schmidt – Dísztyúkok
Fotó: Flickr
