Régi magyar tyúkfajtáink két nagyobb csoportját különböztetjük meg. Az egyik a magyar tyúk, mely elsősorban a mai Magyarország különböző vidékein őshonos parlagi tyúkok tenyésztett változata.
A másik az erdélyi kopasz nyakú tyúk, mely – bár valószínűleg török közvetítéssel a középkorban került Erdélybe és a déli határvidékre – mai formájában a Kárpát-medencében kialakult, önálló fajtának tekinthető.
A magyar tyúk a középnagyságú, kettőshasznú fajták közé tartozik. A tojók testtömege 2,0–2,3 kg, a kakasoké 2,5–3,0 kg. Törzsük középhosszú, kissé hengeres. A tojók háta egyenes és hosszú, a kakasoké rövidebb és ívelt. Jellemző rájuk a széles, telt és domború mell, a magasan tűzött szárny, a jól fejlett tojóhas, a középhosszú láb, a test nagyságához viszonyítva túlfejlett faroktollak és a testhez simuló tollazat. Fejük kicsiny, koponyájuk domború, csőrük rövid és erős tövű, szemük élénk. A taréj középnagy és hátranyúló, egyenesen felálló, a tojóké gyakran megdőlt, egyenletesen csipkézett, egyszerű fűrésztaraj. Az áll-lebeny finom tapintású és lekerekített, a füllebeny tojásdad alakú és mindenkor teljesen élénkvörös.
A vékony, de erős csontozatú magyar tyúk legfőbb értéke finom rostú és ízletes, kitűnő húsa, mely alapján a hazai és külföldi piacokon egyaránt kedvelték. Csirkéi 8–10 hetes koruktól már értékesíthetők voltak. Az 1930-as években Gödöllőn kezdett nemesítőmunka eredményeként tojástermelése elérte az évi 140–150 darabot, mely alapján kitűnő kettőshasznú fajtaként tartották számon.
A világosabb és sötétebb színárnyalatban előforduló sárga magyar tyúkok közül a világosabb, élénkebb színű egyedek szaporítása kívánatos. A sárga magyar tyúk nyaktollának végei, a szárny evezőtollai és a faroktollak végei kismértékben barnásfeketék. A kakas tollazatának alapszíne valamivel sötétebb, a nyak- és nyeregtollak, valamint a szárny fedőtollai élénk vörösessárga színűek, az evezőtollak és a kormánytollak barnásfeketék, a sarlótollak zöldes árnyalatba hajló feketék. Csőre és lába sárga, tojása világosbarna színű. A naposcsibék egyszínű világosbarnák.
A sárga magyar tyúk a Dunántúl, valamint az Alföld és a DunaTisza köze egyes részeinek volt jellemző fajtája.
Csőr: Sárga
Szem: Narancsvörös
Taraj, arc, áll és füllebeny: Vérpiros
Láb és lábujj: Sárga
A körmök sárgák
Tollazat: A fiatal tyúkoknál az alapszín élénksárga, az idősebbeknél némi fakulás megengedhető. A nyaktollak hegye cirmos vagy kormos. A szárnyak evezőtollai sötétebbek, a farok kormánytollai barnásfekete színűek.
Általános tulajdonságok
| Testtömeg | kakas: 2,5-3 kg, tojó: 2-2,3 kg |
| Tenyésztojás tömege | 55 g |
| Tojáshéj színe | vörösbarna, sötétbarna |
| Éves átlagos tojáshozam | 140-150 db |
Forrás: Szalay István Régi magyar baromfifajták a XXI. században
Fotó: Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
